XXIII. rész

....    Sziasztok.. újra itt vagyok! :) Kicsit megelégeltem, hogy suli van.. és én meg a nyárról írok + a suli is elhavazott.. de most hoztam frisset :) Nem ígérem, hogy mikor lesz a következő! De most itt van ez. :)    ....

Franciaország/Párizs:

* 5 nap múlva *

Nem hiszem el, hogy még nincsenek együtt! - ezen gondolattal másztam ki Tomi mellől az ágyból. Vagyis másztam volna, de egy kéz nem engedett. Megragadta a csuklóm és visszarántott a meleg ágyba. A puha és hatalmas kéz tulajdonosa a barátom volt.. Hát persze, ki más.
- Jó reggelt szépség. Hova szöksz már korán reggel? Őő hány óra is van? - kérdezte aranyosan és álmosan.
- Neked is Tomika. Csak éhes vagyok - húztam a számat - és már 10 óra van. Szóval ideje lenne neked is felkelned te álomszuszék. - nyomtam egy gyors puszit is a szájára. De végül nem csak puszi lett belőle, hanem 'jó reggelt' csók.
- Csinálj nekem is valami finom kaját kérlek. Addig én meg letusolok. Aztán pedig megint kettesben töltjük a napot, mert Dávid megy Franciaországba és viszi Rékát is. Az okot úgyis tudod, hogy a rokonokhoz megy.
- Ó értem. És igen tudom. Barátosném kedven városa amúgy is Párizs. Hát még ha Vele lehet.. Járt a városban már. Imádja. Tud is franciául persze. Szóval nem lesz gond nekik.. - ahogy ezt elmondtam ki is léptem a szobából. Utam a konyhába vezetett. A helyiségben nekiláttam a reggeli elkészítésének. Pirítós kenyér mellett döntöttem. Hozzá kerestem még feta sajtot is. Az illat bevonzotta a konyhába Tomit is.
- Hmm, milyen jó az illat - mondta mikor leültünk az asztalhoz, majd beleharapott - és még milyen finom.
- Köszi, ezt finomra el tudom készíteni, anyu megállította már. És amúgy innivalónak pedig narancslét öntöttem, jó lesz?
- Ajh, megint egoista vagy... És igen, a narancs jó lesz.
Megreggeliztünk, majd Tomi elvállalta a mosogatást. Addig én elmentem a fürdőbe és letusoltam gyorsan. Hajamat is megmostam. Most lazán öltözködtem. Felvettem a fehérneműt, majd egy szürke toppot és egy kék picsanadrágot. /bocsi a szóért üdv.:szerk./ Kinyitottam az egyik szekrényt, előszedtem belőle a szemceruzám és a hajvasalót. Kihúztam a szemem feketével, majd nekiláttam a hajamnak. Gyorsan egyenes lett. Ezután bementem a szobába, kitártam az ablakot és leültem a laptopommal az ágyba. Miután az internet betöltött felmentem a legnagyobb közösség oldalakra és mosolyogva olvastam barátaim üzeneteit. Mindenki hiányolt. Meg azt is mondták, hogy az iskola se ugyanolyan mióta barátnőmmel nem vagyunk. Beszélgettünk kicsit, majd Tomi is jött és befeküdt mellém az ágyba.
- Figyu, nem megyünk majd el nyaralni?
- Hát mehetnénk, de nekem bőven elég, hogy itt vagyok veletek a kedvenc országomban.
- Viszont csak ketten mennénk, kérlek gyere el velem - mondta kérlelve.
- Mond akkor hogy hová akarsz vinni!?
- Ezt nem árulhatom el, meglepetés lesz. Csak annyit mondok róla, hogy repülni fogunk megint.
- Hát jó... És mikor megyünk?
- Két hét múlva. Mert akkor lesz ott... - kezdte, de nem fejezte be. Inkább nem is kérdeztem rá, csak böngésztem Kíra twitterjét. A lány izgatott, mert mehet két lánnyal Ausztriába dolgozni nyáron. Jó lehetőség ez nekik nyelvtanulásra is és tapasztalatszerzésnek is. Meg azért jobban kapnak fizetést, mind Magyarországon.
- Nem megyünk ma el bulizni valahová? Vagy nem csinálunk itthon egy partit? Meghívhatnánk Lucáékat, meg a te barátaidat is. Milyen jó lenne már. Na kérlek.
- Nem is rossz ötlet. Na akkor telefont elő, s hívjuk fel őket. - ahogy kimondta már hívta is egy barátját. Én azon gondolkoztam, hogy elfutok a kúthoz, a szokott helyükhöz hátha valakit találok ott. Így felkaptam a telefont és elkocogtam odáig. Vagyis kocogtam volna, de a strandról kiabálást hallottam. Az én nevem kiabálta az illető.
- Flóra! Flóra! Állj meg! - kiabálta egyre hangosabban és közelebbről franciául. Hátrafordultam és megpillantottam....

!!!

Nagyon sajnálom, de a blogot mellőzni fogom egy időre. Pontos dátumot nem tudok és nem is szeretnék mondani, hogy meddig lesz ez így. Csak nem akarom sem a ti sem az én szívemet fájdítani a történet miatt. Mármint, hogy elmúlt a nyár.. itt a suli és hopp itt ez a történet amit még a nyárról szól. Sőt még alig kezdődött el benne.. :) Amúgy elárulok egy meglepetést ha már így megírom ezt nektek. Egy új bloggal készülök. Igaz ez már volt terítéken, de akkor a Spanyol nyár mellett nem tudtam írni azt is. Így most teret adok ennek az ágnak és írom ezt a blogot. Belinkelem majd, ha kész lesz pár fejezet. Köszönöm mindenkinek aki olvasta, és aki továbbra is fogja olvasni ezt a blogot. Várlak benneteket a másik blogra is majd!!:)

XXII. rész

Beszéljük meg!

Tomi szobájából kilépve a telefonom csörgését hallottam, és a csengőhang csak egy embernél volt ez, mégpedig Rékánál. Besiettem a szobába a készülékért és félve szóltam bele, végül pedig megbeszéltük a találkozót a parkban fél óra múlva. Felkaptam a táskám bedugtam a fülest a fülembe és Tomihoz siettem ismét. Benyitottam, majd megmondtam neki hová megyek és el is indultam. Pontosan fél óra múlva értem a megbeszélt helyre, mivel bementem egy kávézóba és vettem jegeskávét mindkettőnknek. Réka még nem volt ott, de nem is vártam hiszen tudtam, hogy ő mindig mindenhonnan elkésik. Szerinte ez így természetes, hiszen lányból van. Na én nem tudom, én szeretek pontosan odaérni mindenhová. Leültem a padra és vártam.
-Sajnálom! Nagy volt a forgalom. - mondta Réka mikor odaért hozzám.
-Semmi, megszoktam már. Hoztam neked is kávét, ahogyan szereted - és ahogy kimondtam át is adtam neki a forró italt. Letelepedett mellém a padra és mesélni kezdett.
-Tudom, hogy haragszol rám és jogosan teszed, viszont engem is meg kell értened. Valaki sráctól akartam hallani egy szitut, és ő volt az a srác most. Miután szakítottatok mi jóban voltunk, de mint barátok. Most is azok vagyunk. Nem értem mi ebben a nagy gond. Bár a te szemszögedből megértelek, hogy haragszol és megsértődtél. De nézd meg az enyémet! Értsd meg azt! Nem tudtam mit tenni, szükségem volt/van egy fiúbarátra, aki csak barát. Egyszerűen muszáj még akkor is, mikor ott van Dávid. Hiszen én neked elmondok mindent, mert most már ezt is.. de te mégis csak lány vagy. Kell egy fiúbarát, akit úgy szeretek, mintha a szerelmem lenne de mégsem az. Neked könny ez a helyzet, hiszen Dávid olyan neked, mintha a legjobb barátod lenne és még egyben unokatestvéred is.. Szerencsés vagy nagyon! Szóval már érted?
-Igen, értem. Nem haragszom, csak szomorú voltam, hogy nem mondtad el az igazat nekem. De már megértelek. És Dáviddal történt valami?
-Történt, tetszik nekem nagyon is. Tegnap randink volt. Csodálatos volt.
-Áháá, szóval azért volt eltűnve tegnap. Tomi se tudta, hová ment... Na de folytasd Réka!
-Szóval fantasztikus élmény volt! Egy étteremben vacsoráztunk, majd elvitt a vidámparkba és sokáig ott voltunk. Hazakísért, ott néztünk a szállodában egy filmet. És film végén megcsókolt. Majd elbúcsúzott és azóta nem láttam, viszont reggel kaptam egy SMS-t tőle. Édes volt nagyon. Szerinted?
-Majd este dumálok vele erről. Kiszedek belőle mindent! Most viszont költözz vissza!  Úgyis Tomival fogok aludni..

XXI.rész

Címnélkül:

Reggel a tegnapi ruhámban ébredtem, mert a gondolkodás közben elaludtam. Miután felkeltem s a szekrényből kivettem a mai ruhámat... elszaladtam fürdeni. Megnyitottam a csapot és hagytam, hogy megteljen a kád. Közben öntöttem bele a kedvenc habfürdőmből, így mire beszálltam a kádba tele volt habbal. A szobába visszaérve Dávidot láttam meg a laptopom előtt ülni, amint meglátott benyomott egy számot és ahogy meghallottam egyből énekeltem, pontosabban üvöltöttem a szövegét az unokatestvéremmel egyetemben. A szám pedig nem más volt, mint a Magna Cum Laude-től a Pálinka Dal. A magyarázat pedig arra, hogy miért is ezt a dalt nyomta be nem más, mint egy régi emlék. Ez az emlék pedig az utolsó közös emlékünk, még apa halála előtt. Körülbelül 6 éves voltam, mikor kint ültünk a kertünkben egy délután és a szüleink főztek valami kaját. A rádiót hallgatva meghallottuk a dalt és a felnőttek énekelni kezdték. Annyira megtetszett nekünk a szám, hogy utána Dávid megtaníttatta az anyukájával nekünk a számot és mi pedig boldogan énekeltük egész este.
- Emlékszem rá, hogy délutántól egész sötétedésig ezt énekeltük kb 10 éve - mondta Dávid mikor vége lett a számnak és én is már rá figyeltem.
- Igen, én is emlékszem. Akkor még apu is velünk volt - mosolyogtam egyet, de nem igazi mosoly volt. Ő egyből rájött, megölelt.
- Az igazság az, hogy nem a zene miatt jöttem, bár jó volt ez tény - amint ezt a mondatot kimondta elhúzódott tőlem, majd folytatta - Réka miatt jöttem.
- Értem. De róla nem szeretnék beszélni, nem volt őszinte velem. Sajnos nem értem miért nem mondta el, azt hittem jó lenne neked, mint barátnőnek és hogy van köztetek már valami kialakulóban.
- Az utóbbit nem cáfolom, és az elsőt se. De azt tudom miért nem mondta el, viszont nem fogom elmondani, mert majd ő teszi ezt meg. Csak kérlek beszélj vele! Meg kell értened őt is. Most viszont én megyek, öltözz fel és gyere le reggelizni! - mondta majd adott egy puszit és kiment. Leültem a laptop elé és a képeinket nézegettem. Még Bálinttal is voltak képeim, azokat is meglestem. A képnézegetést a hasam hangos korgása zavarta meg. Nem fogadtam szót Dávidnak és a lustaságom is benne volt a dologban, fehérneműben mentem reggelizni. Senki nem volt a konyhában, viszont találtam egy tányért rajta 5 gofrival és mellette pedig egy cetlit. Ez állt benne: 'Flóra! A reggeli neked készült, pontosabban ez a rész a tiéd. Edd meg, jó étvágyat hozzá. xx:Dávid.'
Megreggeliztem, majd mikor mentem el Tomi szobája előtt az ajtó éppen kinyitódott és meglátott.
- Hmm, máskor is lehetnél így mikor felkelek - mondta álmos hangon, majd magához húzott és megölelt. Nyomtam egy puszit az arcára, majd visszaöleltem. Körülbelül 5 percig öleltük egymást, mikor felkapott és bevitt a szobájába. Óvatosan lerakott az ágyára, majd a bokámat vette szemre. Már nem volt olyan duzzadt, mint az elesés napján.
-Szépen javul a lábad - mondta miközben végigmérte a testem. Elpirultam és körbenéztem a szobájában. Megpillantottam egy Barcelona FC-s mezt a padlón. Odamentem, megnéztem "kinek a meze" és mikor láttam, hogy Cesc Fabregas neve és mezszáma szerepel rajta nagyon megörültem. Ő az egyik kedvencem a Barcaban, ezért gyorsan magamra kaptam a mezt, ami leért a combom közepéig.
- Ajh, mért kellett felvenni? De amúgy jól áll. Szépen kiemeli a lábaidat - vigyorgott Tomi.
- Tomi, fejezd be vagy nem maradok itt! - néztem rá szúrós pillantásokkal, mire ő csak felemelte a kezét védekezően.
- Oké,oké. Abbahagytam, csak maradj itt velem kérlek.
Lefeküdtünk az ágyra és beszélgettünk mindenféléről, megbeszéltük, hogy miután hazaérkezik a nyaralásról Rebeka találkozni fogunk, mert most még Amerikában van a testvérével és pár barátjával. Tomi is ment volna, de így, hogy itt vagyok nem utazott el...

Ajánló 2 ... ;)

Dorina naplója: lényege a történetnek Dorina élete, és az ő napjai megfűszerezve különleges dolgokkal.. Véleményem: Nekem maga a történet tetszik, főleg, hogy imádja a Balatont, pont mint én.. De a helyesírási hibák előkerülnek szinte minden fejezetben legalább egyszer. Erre kéne figyelni, amúgy tetszik maga a dolog, meg a kinézete is jó a blognak, csak a helyesírással vannak gondjaim. Légyszíves legközelebb próbálj meg erre figyelni.. ;))

Tökéletlen Tökéletesség: a blog Nataly életéről szól, Ő egy gyönyörű lány és gazdag is és a suliban menődiák. Viszont miután apja meghal új életbe kezd és nem lesz egy tökéletes, jó gyerek! A 15 éves lány a fiúk szemében sem lesz valami nagy kihívás, akit meg kell szerezni ... Véleményem: a blogot imádom, tetszik nagyon, és a váratlan fordulatokkal teli részek néha meglepnek, de nagyon jó! Várom a folytatást.(:

Álomvilág*: Mia élete felfordul, miután bekerül a kollégiumba és a naplóját olvashatjuk blogként. Véleményem: a történet okés, csak az események furcsán telnek egymás után. És ezt a csillagozást (*) sem értem miért van meg minden.. De nem rossz a történet különben, és a kinézet sem rossz, bár valami kép lehetne a háttér.

XX.rész

Tiszta lap:

- Szeretném megismerni Rebekát, kérlek legközelebb legyél őszinte velem - de itt el is akadt a szavam és megráztam a fejem, mivel rájöttem el kell neki mondanom Bálintot. Bálintot, hogy nem tudom mi van velem, mert furcsa érzés tölt el, ha rá gondolok, de mégis érzem, hogy Tomi mellett a helyem, hiszen a suli khm hogy is fogalmazzak, hát ribancával csalt meg.. No mindegy is, inkább elmondom neki, de nem most - Szóval, hogy én is őszinte legyek veled, el kell mondjak valamit, de még nem megy. Kérlek értsd meg ezt! Fáj, ha erről akarok beszélni, pontosabban ezekről, mert két dologról szeretnék. A kapcsolatunkra pedig csak annyit, hogy kezdjük újra jó? - láttam, hogy kíváncsiság van a szemében, de nem mert rákérdezni, csak bólintott.
- Akkor tiszta lap? - csak bólintottam válaszul, mire meg akart csókolni, de eltoltam magamtól. - Sajnálom, nem tudtam, hogy nem lehet most még.
- Ne haragudj, de tiszta lap van. Újra el kell jutnunk odáig, hogy teljesen feltétel nélkül bízzak benned, de addig nincs semmi. Rendben? - pedig nagyon is kívántam ajkait, de nem adhatom magam könnyen, nem lehet. Ha így tennék máris egy rossz vérű lány lehetnék, vagyis később azt mondaná rólam, ha esetlegesen szakítanánk.. bár most még nem is járunk igazából csak ismerkedünk.
- Rendben - ekkor lehajtotta a fejét és a földet kezdte pásztázni. Megpusziltam az arcát, majd megszólaltam:
- Figyelj, most megyek és felhívom Rékát, mivel nem beszéltünk már egy ideje. Azt hiszem haragszik rám... Szia.
Nem vártam meg a válaszát, szimplán felálltam és elindultam pontosabban elbicegtem a házba, azon belül is a szobámba. Az ágyon ülve tárcsáztam Réka számát, aki csak akkor vette fel, mikor már harmadjára hívtam. Pedig ő nem szokott ilyet csinálni, csak kérlek ne  szeress Bálintba.. csak erre az egyre kérlek.. Éppen ezen jártak a gondolataim, mikor végre felvette.
~ Szia. Ne haragudj! Egy kis egyedüllétre volt szükségem. Merre vagy? - hangja zaklatott volt.
- Hali, figyelj legalább nekem ne hazudj. Láttalak Bálinttal. Láttam a saját szememmel, hogy ölelkeztetek... Kedves kis barátnő vagy! - ennyit mondtam, majd lecsaptam a telefont és az ágyra dobtam magam mellé. Hanyatt vágódtam az ágyon és gondolkodni kezdtem. Ajjaj, nem hiszem el.. ezen a nyaraláson rengetegszer gondolkozom, pedig eddig nem sokszor használtam ennyire az agytekervényeimet. 

XIX.rész

Mindenre fény derül!:

* Tomi szemszöge *

Nem hiszem el. Amióta látta, hogy rengeteg üzenetem van Rebivel, azóta kerül. Nem erőltetem, hiszen róla még nem is beszéltem neki.. pedig Ő a... áhh megyek, mert már biztos vár a városban.
Miközben gyalogoltam a házukig azon gondolkoztam, hogy mondjam el Flórának. A agyam által szült képzeletvilágból Rebi "ébresztett fel".
- Tomika! De régen láttalak, hiányoztál már ám. Milyen volt Magyarország? Ki az a Flóra? Dáviddal mi van? -és ehhez hasonló kérdésekkel bombázott a drága leányzó.
- Rebike csak lassan, mert nem tudom felfogni a kérdéseket - mondtam neki röhögve, majd el kezdtem mesélni, hogy mi történt mikor elutaztam Magyarországra és onnantól mindent elmondtam.
- Szóval Flóra fontos neked? Akkor miért nem mondtad el neki, hogy én a te... khmm tudod.. - nézett rám összezavarodottan.
- Nem tudom, nem tudom. Hülye voltam belátom. De ezt már nem tudom visszacsinálni. Vagy van valami ötleted?
- Persze, hogy nincs, de kitalálok valamit.
Egészen késő délutánig Rebiéknél voltunk, majd elindultunk az egyik helyi moziba, ahol megnéztünk egy filmet. A filmnézés után elbúcsúztunk és elindultam haza. Pontosabban először a parkba mentem s utána a nyaralóba. Kintről hallottam beszélgetést és valaki főzött, mert az étel illatát lehetett már innen a bejáratból is érezni. Köszönés nélkül mentem a szobámba és vettem elő a laptopom, hogy zenét hallgassak és gondolkozzak...

* Flóra szemszöge *

Miután megtudtam, hogy Bálint itt van Spanyolországban, pontosabban Barcelonában inkább hazajöttem és Rékát egy szó nélkül egyedül hagytam. A nyaralóba belépve a kedvenc kajám illata csapta meg az orrom, így rohantam a konyhába miután ledobtam a táskám.
-Öhm, zavarok? - kérdeztem Dávidot aki éppen akkor terített meg.
-Aha, úgyhogy menj el. Köszi - adta a komoly választ, mikor léptem volna ki a helyiségből visszahúzott és megölelt. - Ne butáskodj már, nem gondoltam komolyan. 

- Szóval ehetek belőle? - néztem rá bociszemekkel.
- Igen, és ezzel szeretnék bocsánatot kérni, ez a meglepetés. A kedvenc húsodat csináltam, remélem ízleni fog. Tehát kérsz belőle? - röhögött.
- Kérek hát. És nem kell bocsánatot kérni.
Miután megvacsoráztunk bejött valaki az ajtón, és egy szó nélkül ment fel az emeletre. Gondolom Tomi volt, mert Réka bejött volna. Erről jut eszembe, hol a fenében van a barátnőm?
-Figyelj Dávid, megyek és telefonálok Rékának jó? Szegényt otthagytam a parkban. - bólintott Dávid, majd felmentem az emeletre.
A szobába belépve rájöttem, hogy a táskámba van a telefonom, így átöltöztem futó ruhába és elindultam lefelé. Hagytam egy cetlit a konyhában Dávidnak, ezzel az üzenettel: 'A parton futok, telefonom nálam van. Puszi: Fló :)' Kilépve megcsapott a meleg, még szerencse, hogy már megszoktam így egy fekete rövidnadrágot vettem fel és hozzá egy neonzöld színű topot. A hajamat pedig miközben kiléptem az utcára felkötöttem, majd beleraktam a fekete pántot.
Körülbelül 20 percet futottam, mikor megláttam egy lányt és egy fiút beszélgetni az egyik padon a naplementében. Bálint? Nem, az nem lehet. De nagyon hasonlít rá. És ki az a lány vele? Réka? Úristen. Ezt nem hiszem el. Szóval ezt akarta elmondani még, hogy jóban vannak a szakításunk ellenére.. De miért pont Bálint? Gyorsabban kezdtem el rohanni a házhoz. Éppen kanyarodtam be az utcába ahol a nyaraló van mikor megbotlottam és elestem. Felálltam, de alig tudtam ráállni a bal bokámra, mert nagyon fájt. Elbicegtem a kapuig, majd ott a lépcsőre leültem és bámultam ki a fejemből. Nem törődtem avval sem, hogy kinyílt az ajtó és valaki leült mellém. Én csak ültem és a fejem a felhúzott térdeimen volt, a lábamat pedig átöleltem a kezeimmel. Az illető nem szólt semmit csak ott volt mellettem, majd egy idő után felállt és bement. Majd újra ajtónyitódás és újra leült valaki mellém. Hideget éreztem a lüktető bokámon, ezért odanyúltam a testrészemhez. A kezemet elhúzta az a valaki és kézfejemre kulcsolta kezét. Ekkor már tudtam ki Ő. Nem szóltam semmit, hagytam, hogy összekulcsolva maradjon a kezünk. Félve néztem rá, Ő pedig kíváncsian rám.
- Köszönöm, elestem. - mondtam szomorúan.
- Látom, és semmiség. Meg kéne beszélnünk pár dolgot. Vagy te nem így gondolod? - csak egy aprót bólintottam válaszul, majd folytatta - Kérlek ne szólj közbe, mert ezt el szeretném mondani - ismét bólintottam , majd belekezdett.

* Tomi szemszöge *

Miután bólintott bele is kezdtem a mondandómba, azért kértem meg, hogy ne szóljon közbe, mert ismerem Őt.
- Szóval tudom, hogy összevesztünk és azt is, hogy ez Neked milyen rosszul esett. Nekem is rossz volt, így meg szeretném magyarázni. Azt gondoltam, majd később ráérek bemutatni Őt. - láttam az arcán az értetlenséget - Rebit. Ő egy gyönyörű lány, fekete hajjal és kék szemmel. Korban annyi idős, mint te és tudom, hogy jóban fogtok lenni. Senkinek nem beszéltem még Rebiről a barátnőim között, sőt még Dávid sem ismeri. Na mindegy is, a lényeg az, hogy rosszul vélted felfedezni a terepet. Rebeka a szomszédunk volt még Magyarországon, aztán elköltöztek ide.. Itt él a szüleivel, és velük laktam míg nem ismertem meg a te unokatestvéredet. És igen, nem csak barátok voltunk, de igazából nem volt különleges a szerelmi kapcsolatunk, mivel egyikünk se szerette a másikat, csak barátilag. Így közel fél év után szakítottunk közös megegyezés alapján, de ennek már 2 éve. Sajnálom, hogy nem mondtam el. Megígérem bemutatom Őt, ha szeretnéd. - kifújtam a levegőt és az arcát fürkésztem. Érdekelt, hogyan reagál, de semmi nem volt leolvasható az arcán, majd egyszer csak megszólalt.
- Szeretném megismerni Rebekát, kérlek legközelebb legyél őszinte velem. - itt elakadt a szava és megrázta a fejét...

Ajánló.. :))

Sziasztok!
Köszönöm szépen, hogy már több mint 2000-szer kattintottatok a blogra várva a folytatást, vagy éppen olvasni. Részt még nem hoztam, de elárulom, hogy fény derül Rebi kilétére. Szóval türelem :D! Addig is egy kis ajánló:

Hoztam pár blogot, amiket én is rendszerességgel olvasok, és nem vagyok benne biztos, hogy ti tudtok róla. Gondoltam ezért megosztom veletek. Rövid véleményt is mondok róluk, és ha gondoljátok a tiétekről is írok majd pár sort a következő ajánlóban, persze csak ha lesz rá 'kereslet'.
Szóval először Csenge blogjait szeretném bemutatni! Ő az egyik olyan olvasóm, aki elmondja mindig a véleményét és segít, ha kell.
Kíra élete: ez a blog Kírának a mindennapjairól szól, akinek szülei elváltak és van egy öccse, így anyujával és testvérével él. Apja a Balaton partján lakik. Nincsenek barátai a történet elején, és a végére már hoppá pasija is lesz! (Bár még csak a 14. fejezetnél tartok, mivel annyi van megírva... :D) Szóval a történet elején egy osztálytárssal lesz jóban, legjobb barátnője lesz a lány, Reni.. Kalandoznak majd Londonban és innen a történet fordulatot tesz, mivel egy híres banda ( One Direction) lesz benne. Röviden ennyit a történetről. És a véleményem: tetszik, várom az újabb és újabb részeket...
Another World: ezt a blogot még csak nemrég csinálta Csenge, de már így is jól alakul. a történet lényege pedig az, hogy Zayn Malik húga a főszereplő és az ő szemszögéből ismerhetjük meg a sztorit. A bátyja és a barátai hozzájuk mennek nyárra. Szóval itt pedig megmondom őszintén, a lány, azaz Becky kinézete nem tetszik, de ezt már elmondtam Csengének is.. No mindegy. Ennyi az amibe belekötnék. :P

XVIII.rész

Jégkása:

- Hát igazából nem tudom, hogy mondjam el. Nem mondta hová megy, meg ki az akihez, csak a nevét tudom – itt az arcomat fürkészte, hogy elmondja e, végül egy sóhaj kíséretében kimondta azt a nevet amit nem vártam volna - Rebi.
A név hallatán könny szökött a szemembe. Nem szoktam még meg, nagyon fájt a dolog. Ő nem szólt semmit, csak megölelt. Zokogásban törtem ki. Barátnőm éppen akkor jött a ki a vízből és nem értette mi a bajom, de egyszerre magafelé fordított és cukin nézett rám a nagy szemeivel. Nem tudtam nem abbahagyni a sírást, így mosolyt csalt az arcomra. Mikor észrevette egy diadalittas mosoly kíséretében unokatestvéremhez fordult.
- Nincs kedved jégkásázni? Hozunk neki is - itt rám mutatott - csak most jobb, ha hagyjuk a gondolataival. Ismerem már régóta. Szóval benne vagy?
- Gyere menjünk - és kezét nyújtotta barátnőm felé, aki pedig elpirult, de elfogadta Dávid kezét - Fló majd jövünk. Ha elmész a telefonod legyen nálad!
- Köszönöm - ennyit tudtam kinyögni és néztem a távolodó alakjukat. Örülnék, ha összejönnének, annyira egy hullámhosszon vannak. Dávidnak is jót tenne, de Rékának is.

Míg ők távol voltak én gondolkodtam. Ki lehet ez a Rebi? Tomi még egy köszönést se tud kinyögni azóta, hogy kiborultam. Nem hiszem, hogy sokat jelentek neki, hiszen akkor már keresett volna és megbeszéltük volna. Én nem fogok odamenni hozzá, és magyarázkodni miért is akadtam ki. Ha akar valamit, majd megkeres, de ha nem, akkor megyek haza a barátnőmmel. Így nem tudok egy fedél alatt élni valakivel, hogy szeretem... 

- Epreset hoztunk, mert tudtuk, hogy azt szereted - zavarta meg a gondolataimat a legjobb barátnőm. - Hahóó! Fló', mond hogy nem T. a gond..? Őő, elfelejtettem valamit elmondani, de muszáj lesz. Figyelj, menjünk fel a nyaralóba és akkor utána egy kis séta mellett elmondom. Rendben?
- Okés, de azért a jégkásámat megkapom? - kérdeztem már nevetve tőle - Dávid nem baj, hogy itt hagyunk? Ja, és köszönöm, hogy elmondtad Tomit. - megöleltem majd megvártam mit reagál, egy bólintás volt a válasz és mi már mentünk is..
A nyaralóig beszélgettünk, hogy otthon mi volt, mennyire hiányzom az osztálynak, az iskolának sőt az igazgató is keresett, mivel a diákönkormányzat egyik legfontosabb embere vagyok.

Szóval a házba belépve a nappali nyílt egy kis folyosón átérve. Ezen a szűk részen volt a cipőtartó és a kabátoknak a helye. Leraktuk a kis komódra a táskánkat, majd a papucsunkat is kicseréltük a házban mászkálósra és mentünk is a konyhába. A helyiség világos volt és hatalmas, ahhoz képest, hogy egy nyaralóé. Falai citromsárgák, egyik falon egy nagy fekete rózsaminta volt felfestve. Csináltunk egy gyors hamburgert, majd átöltöztünk és el is indultunk a sétára. A parkig csendben sétáltunk egymást mellett, mikor megláttam egy ölelkező párt. Egyből Tomira gondoltam és a következő pillanatban megpillantottam barátnőm kíváncsi tekintetét.
- Upsz, bocsi! Csak elbambultam. Szóval üljünk le ide erre a padra - mutattam az említett tárgyra - és meséld el amit elfelejtettél idáig.

- Rendben, akkor elmondom.
- Ne idegelj ki! Mond már el!

XVII.rész

Réka Barcelonában:

A napok nem teltek olyan gyorsan, mint mikor Tomival voltam. Most is jó volt, de máshogy. Dáviddal voltam inkább, Tomi meg egész nap a telefonján lógott. Gondolom azzal a Rebivel, vagy kivel beszélgetett… Hát igen, mikor meglátta, hogy nézem a telefonját kiakadt és én is, azon hogy Rebi miért is szívecskés. Nem válaszolt, ezért fogtam magam és visszaköltöztem a szobámba, ami elvileg a vendégszoba, de mindegy is.
Szóval ma reggel pedig megreggeliztem, és a tömegközlekedés – jelen esetben busz – segítségével eljutottam a repülőtérre. Dávid tudta, hogy jövök így nem volt gond, hogy nem keltettem fel. Körülbelül érkezésem után 20 perccel a nevemet kiabálta valaki. Ó, jaj! Ez a valaki történetesen az én legjobb barátnőm volt! Igen, Réka volt. Most is csodásan festett a pink rövidnadrágjával és a fehér topjában. Haja állapotából pedig meg tudtam állapítani, hogy aludt az úton. Mikor kiléptünk a reptérről odaintettem egy taxisnak, hogy vegyen fel minket. Ő megállt, mi bepakoltunk hátra, majd elmondtam a címet, vagyis csak az utcát és el is indultunk. Nem akartam, hogy Réka meglepődjön elsőre a ház láttán. Sétáltunk 2 percet körülbelül, és én egyszer csak megálltam egy ház előtt. Vagyis pontosabban A ház előtt.
- Flóra! Komolyan, miért álltál meg? – kérdezte gúnyosan a barátnőm, mire én csak nevettem és a nyaralóra mutattam – Most komolyan? Itt laktok? Aztaa… - nagyon elcsodálkozott, mert nem is tűnt fel neki, hogy én már bementem és kiabáltam Dávidnak, hogy Réka itt van ő még mindig ugyanúgy állt és bámult.
A nap további részében a strandon voltunk, de kivételesen Tomi nem volt velünk. Rá is kérdeztem Dávidnál.
- Hát igazából nem tudom, hogy mondjam el. Nem mondta hová megy, meg ki az akihez, csak a nevét tudom – itt az arcomat fürkészte, hogy elmondja e, végül egy sóhaj kíséretében kimondta azt a nevet amit nem vártam volna - ….